A magyar lakodalmakban éjfélhez közeledve kezdetét veszi a menyecske tánc, amely a az egyik legvidámabb és leglátványosabb eleme az estének. Ekkor a menyasszony búcsút vesz addigi életétől, és szimbolikusan asszonnyá, azaz „menyecskévé” válik. A szertartás során a menyasszony megválok hófehér ruhájától és átöltözik menyecske ruhába. Ezt követően kezdődhet a tánc, amely során a vendégek pénzért „váltják meg” a közös pillanatokat. Ez a szokás egyszerre játékos és jelentőségteljes, hiszen a befolyt összeg a fiatal pár közös életének indulását segíti.
A paraszti kutúrában az öltözeteknek erős szimbolikus jelentésük volt. Ide nyúlik vissza a menyecske ruha eredete is. A menyasszonyi ruha hagyományosan fehér vagy világos színű volt, amely a tisztaságot jelképezte, míg a menyecske ruha már az asszonnyá válást tükrözte. A hagyományos jelképes szín a piros lett, amely az életet, a termékenységet és az örömöt szimbolizálta. A piros szín a magyar népi viseletben kiemelt szerepet töltött be, így nem véletlen, hogy a menyecske ruha leggyakoribb árnyalaává is ez vált.
A múltban a menyecske ruha nem csupán egy alkalmi viselet volt, hanem a mindennapi életben is hordott ruhadarabok ünnepi változata. Gyakran a helyi tájegység motívumait tükrözték, zazdag hímzésekkel, díszes szoknyákkal és kötényekkel. Figyelembe véve, hogy asszonyok a hajukat már nem viselhették fedetlenül a fejre kötött kendő szintén fontos elem volt.
Napjainkban a menyecske ruha sokat változott, de alapvető jelentése megmaradt. A modern menyecskék gyakran rövidebb, kényelmesebb ruhát választanak, amely alkalmas a hajnalig tartó táncra. Népszerűvé vált a tornacipő viselése is. Színek tekintetében a piros ereje továbbra is megmaradt, azonban a párok gyakran a dekorációval harmonizáló, vagy éppen nagyon élénk árnyalatok viselése mellett döntenek. Jóformán ma már nincsenek határok e téren.